Desert Road

Múlt hétvégén felvezettem Dunedinből Acklandbe. Gyönyörű tavaszi idő mindkét nap, az egész ország zöld, még a keleti part is. De az Északi-sziget közepén, a Tongariro Nemzeti Park (alias Mordor) vulkánjai körül nyoma sincs semmi életnek. Nyilván ezért keresztelték el az 1-es főút itteni szakaszát Desert Roadnak. Csak kiszáradt fűcsomók, vulkánok és távvezetékek. Képek itt.

Sok-sok kilométeren át se házak, se birkák, se tehenek. Csak néhány óriásplakát, amin azt javasolják, hogy ne bóklásszon el senki a műúttól, mert katonai lőtér az egész placc. Télen meg gyakran lezárják az egész utat a hótorlaszok miatt. Szóval igazi barátságtalan környék, nem csoda hogy Szauron Nagyúr is itt verte fel a táborát.

Én meg Tamáséknál táborozok, ezúton is köszönet a szobáért és a laptopért, amiről posztolok.

Etalon

Ha nagy leszek ilyet akarok csinálni. Érdemes teljes képernyőre kinyomni és a zenét is hallgatni.

Már két hónapja nem jutottam ki csúszni, előbb megfázás, majd munka, aztán szélhiány miatt. De ma este végre bedudált egy hidegfront, úgyhogy holnap megyek, még ha havazik is. Amire elég jó az esély:

Pancake Rocks

A kaikourai száraz fűtenger után akkor most egy kis zöld West Coast. Északról támadva, a turistás-napfényes-gyümölcsös Nelson után először jól mellbevágja az utazót a világvége hangulatú Westport, de aztán végre jönnek a tengerparti sziklaszirtek, buja esőerdők, gleccserek. Na meg a Palacsintasziklák: réteges mészkősziklák, tengervájta lyukakkal, amikből egy-egy nagyobb hullám után feltör a vízpermet.

Posted in Uncategorized

Kaikoura

Egy kis befőtt képanyag: Kaikoura. Még januárban jártunk ott, ezért a fene nagy szárazság. Bálnát nézni mentünk, mint mindenki más, de engem nem vonzott a csoportos turizmus, ezért inkább Rékát tologattam végig a félszigeten az aratnivaló búzamezőnek látszó fűtengerben. Utólag kiderült, hogy jól tettem, mert a többiek is csak egy bálnát láttak messziről de mindenki végighányta az utat. Nem véletlenül volt minden ülés műbőrből a hajón, gondolom minden kanyar után lecsapatják slaggal.

A séta engem teljesen lenyűgözött: évek óta télen-nyáron zöld helyen lakunk, felüdülés nagy ritkán egy sárga mezőt látni, kék éggel kontrasztban. Mindez csupán kétszáz kilométerre az esőerdőktől, a Déli-Alpok túloldalán. Képek itt.

Sunny Dunedin

Napfényes Dunedin. Ezt a pólót látva minden dunedini mosolyog. Állítólag a XIX. században azzal a dumával toborozták odahaza Skóciában a telepeseket, hogy Dunedin egy napfényes csendes-óceáni szigeten található. A Csendes-óceán stimmel is, napfény is van, de csupán évi 1500 óra, ami az új-zélandi városok között a legkevesebb. Még Invercargill is naposabb. Nelsonban meg 2500 óra/év. Lásd NIWA adatai.

A fénykép a hétvégi barbizáson készült, a modell Misi volt. A képek itt, a családi albumban (vagyis csak regisztrált és feljogosított felhasználóknak).