HiFi Hustlers & Hop Rocker

Na, ez a cikk csak azért, hogy életjelet adjak. Hifi Hustlers & Hop Rocker. A zene a Subnav-ről, a sör meg a New World-ből.

Sajnos annyi írnivaló lenne, hogy nem bírok nekiállni. Pedig még a (nyolc hónappal ezelőtti) nyaralás képeit sem tettem fel, de ez lassan már hagyomány lesz, majd megint a nyaralás előtt közvetlenül. Mellesleg átköltöztünk a szuperpanorámás-kandallós kéglibe, de erről majd bővebben máskor.

Valamint elkezdtem a windszörf szezont nyolc fokos vízben, hat fokos levegővel és körben havas dombokkal. Nem fáztam (japppán ruha rulez), csak az ujjaim vége kékült el, tízperces agónia a parton amikor elkezdtem őket újra érezni. A dunedini viszonyokról csak annyit: a tenger nyáron pont olyan meleg, mint északon télen. A szél viszont hibátlan. A hullámok szintén, de hozzájuk még gyűjtöm a bátorságot. Mindenki egybehangzóan állítja, hogy dága sport, törik az árboc, szakad a vitorla.

Na és ma megvolt életem első biznisz találkozója Second Life-ban, ezt se hittem volna, végén még iPhone-t is veszek. A finn potenciális megrendelőnek elsütöttem a “joka paiva juustohampurilainen viisi markka” örökzöldet. Értékelte. Amúgy nem teljesen hülyeség ez a virtuális valóságos mítingelősdi, mégiscsak jobb egy barátságos kis sziget gyepén üldögélve egyeztetni a biznisz koncepciót, mint a kihangosított telefon előtt firkálgatni egy lapra nagyokat ásítozva. Egyébként Bartos Zoli is ott volt a megbeszélésen: az egyik arcnak állandóan előrebukott a feje a mellkasára :-)

Wanaka tavasszal

Huh, kezdek csúnyán lemaradni a bekapcs frissítésével, pedig Pukekó Tamás szerint átlagosan kéthetente frissül az oldal. Itt is van gyorsan pár kép az egyik korábbi hétvégéről, Wanakából.

Semmi különös nem volt, csak elmentünk az egyik tóhoz a hegyek közé dögleni egy hosszú hétvégét. Nagy túrákat már nem csapunk így a hetedik hónapban, de felgyalogoltunk a város melletti dombra, ahol totál véletlenül összefutottunk az egyetlen helyi magyar párral, Anitával és Péterrel.

Ezenkívűl volt nagy szél, a sporttársak hasogattak is a vízen, de nélkülem, mert nem volt pofám berakni a család mellé a teljes vindszörf (‘uindszőf’) felszerelést a kocsiba, csupán a vitorlás gördeszkát, így a helyi krikettpályán próbáltam két blokartossal együtt talpon maradni a tavaszi orkánban. Az egyikük jóvoltából végre ki is próbálhattam egy ilyen blokartot és nem meglepő módon be is jött a dolog. Mindenesetre tanultam az esetből és a jövőbeli frusztrációt elkerülendő meg is fogadtam, hogy ezentúl a vindszörfcucc mindig jönni fog velünk a kirándulásokra, még ha a sziget belsejébe is megyünk.

Perdülés

Pár kép az egyik cimboráról, amint egyedül hasogat a keleti szélben, négyhetes vitorlával, szottyos szürke időben. Mellesleg időjós, ő csinálja a swellmap.com-ot. Nagy wavesail arc egyébként, az öbölben szinte soha nem is látni, de most sima vízen mutogatja a mindenféle dzsájbokat (perdülés). Én nem csatlakoztam, egyrészt másnaposság, talán kis megfázás is, buli után kocsiban alvás miatt. Kiszereltem a hátsó üléssort a verdából, betettem egy szivacsmatracot és kipróbáltam, hogy milyen lesz majd az út szélén aludni jövő hétvégén, mikor leautózok Dunedinbe. Ahol már leesett a hó (mindennap akad valaki, aki megemlíti, kösz), itt meg még mindig tizenhat fokos a víz.