Raglan: Flickr gumicsónak, Wainui Beach

Megint szörföztem Raglanban. Már a tengerpartra érkezéskor gyanús volt, hogy valamit elszúrhattam, mert alig állt néhány autó a parkolóban, pedig dagály volt (szörfözéshez az kell), három-négy magamfajta amatőr bénázott a vízben. Ráadásul dzsekiben is majdnem szétfagytam. Tizenegykét fok, plusz szél. Levetkőzés, persze nem az öltözöben, szörfruhahúzás, mezítláb lecsattogás a vízhez. A víz 14 fokos, vérfagyasztó begázolás, rettegés az első fej felett átcsapó jéghideg hullámtól, úgyhogy vadul evezni kezdés. Egy-két perc kell csak hozzá, hogy már ne tűnjön fel a hideg. Azért az nem olyan rossz, télen, 3/2-es ruhában.

A hullámok ótvar rosszak voltak, nem is pazarlom rá a szót, én is csak a testedzés miatt maradtam. Két órát fárasztottam magam, aztán inkább elmentem megnézni Wainui Beachet, ahol a kite– és windszörfösök operálnak. Frankó sima a víz, kintebb megtörik a hullámok ereje, a torkolatban olyan sima, mint egy otthoni bányatavon, csak a szél nem pöffös. Mondjuk a sodrás apálykor brutális, de szemben folyik a víz a széllel, úgyhogy nem kell aggódni a magasságvesztés miatt. A nyílt vízre sodródni persze nem lehet jó dolog, tábla is figyelmeztet rá.

Király lesz ezen gyakorolni a mindenféle dzsájbokat. Egész beindultam szörcucc vásárlásra.

Ja, és láttam a flickeres gumicsónakot élőben :-)

Első szörfözés Raglanban

Vasárnap(*) megvolt az első csúszás. Meglátogattuk az egyik kollégámat, aki vindszörfözik, emiatt aztán ki is költözött Raglanba. Elég jó helyen lakik: kilátással a városkára, az öblökre és a nyílt vízre is. Meg is csapott a Raglanba költözés szele, de a negyvenperces autóút Hamiltonba azért erős negatívum. Bár a sráccal felváltva vezethetnénk.

(*ez még az előző hétvégén történt)

Continue reading