The Raglan Tribe

Egy új-zélandi szerzőpáros a könyvében nyolc csoportba kategorizálta a kiwiket beállítottságuk szerint. A csoportokat, vagyis törzseket (tribe) jórész földrajzi helyekről nevezte el, a tagok jellemző előfordulási helye alapján. Van egy “Raglan Tribe” is, amely tagjai a fogyasztói társadalomtól független, saját prioritások szerint élő emberek. Hajlamosak az érzéki dolgokra és belsőjükre figyelni, szabadszelleműek, de akad köztük élvhajhász vagy sportőrült is. Előfordulási helyük a lazább városrészek, festői falvak.

Nem rossz érzés a névadó helyet tudni állandó lakhelyünknek…

Itt a nyolc törzs rövid leírása, valamint egy kapcsolódó újságcikk. Egy másik cikk meg arról, hogy tulajdonképpen a Raglan törzs a végső cél, a magam-ura-vagyok állapot, az anyagi javak helyett az élmények gyűjtése. Végső soron a yuppie törzsek tagjai is oda igyekeznek, de csak a harácsolás közben jönnek erre rá.

Bridal Veil Falls

Raglan mellett van egy 55 méter magas vízesés, a karácsonyi szünetben megnéztük az egyik szottyos délelőtt. Tök pici patakból lesz, a patakot simán át lehetne ugrani közvetlenül a vízesés előtt is, de maga a zuhatag ettől függetlenül baromi látványos. Egy kis tóba esik bele, be lehet úszni a vízfüggöny alá. Legalábbis tábla nem tiltja, meg a stég is eléggé úgy néz ki, mint ami a vízből való könnyű kijövetelt szolgálja. Meg eléggé szét is porlik a víz azon az 55 méteren. Szóval egyszer még be kell menni alá. Legyen mostantól ez a belépő azoknak, akik meg akarnak szállni nálunk :-)

Képek itt.

Költözünk!

Ma vettük át a kulcsokat a raglani kecóhoz, gyorsan csináltam pár képet, aztán jöttünk is vissza pakolni. Holnap cuccolunk át, Laci+Vera segítenek, aztán este barbi.

A kégli egyébként állat! Gyengébbre emlékeztünk, pedig eléggé üt: a nappaliból és a teraszról látni a vindszörfös placcot, meg lehet számolni hányan vannak kinn a vízen. A városi strand mintegy 300 méterre van, felhallatszik a gyerekzsivaj. Ha kiül az ember a teraszra akkor balra nézve a Tasmán-tenger hullámain csillog a vakító napfény, jobbra pedig az öblök türkiz vize, meg a túloldali dombok. Azonnal ki is akasztottuk a Fruzsinától kapott függőszéket (Kösz, Vucskó!) és ájuldoztunk egy sort.

A ház körül korrekt növényzet, alatta pedig még egy forrás is van. Nem vicc, rendesen csobog. Aztán egy kis árokban csordogál pár métert és eltűnik a fűben. Emi egyből elkezdett kavicsokat dobálni bele, ez úgy látszik feltétlen reflex az embernél, ha vizet lát.

Szóval teljesen be vagyunk zsongva. Végre igazából elkezdődik a Nagy Nyaralás.

Vízisportok

Múltkor megkérdeztem a kivi kollégámat, hogy neki mi jut eszébe a Karácsonyról: bazi meleg, családi grillezés, rohangáló kiskölkök, piálgatva döglés a medence szélén vagy a tengerparton, leégés, napszúrás. A boltok egy kis része azért még erőlködik a műhavas karácsonyi kirakattal – sok az első generációs bevándorló, élnek még az európai beidegződések. Fura egy kicsit karácsonyi ajándékokon gondolkodni, miközben május-június érzése van az embernek.

Na ennek jegyében lőttem egy sor kájt- és vindszörfös képet Wainui Beachen, Raglanban. Ezerágra napsütés, jó kis szél. Christophe (a belga kolléga, a képeken vörös haj, kampós orr) 5.0-ás vitorlával majd kirepült a vízből. A levonulóban lévő dagály egy combos folyónak megfelelő áramlatot generál a torkolatban, széllel szemben, úgyhogy itt mindig mindenki raumban megy.

Itt fogok majd én is hasítani Karácsonykor. Meg újévkor. Meg egész nyáron. Mivel a hétvégén találtunk egy jópofa kis házat Raglanban, végre. Vacak kis kunyhó, mint a házak többsége Raglanban, de bazi hangulatos: dombtető, a ház köröl nagy dzsindzsa, pálmák és egyebek, kafa nagy terasz, kilátás az öblökre, a falu központjától párszáz méterre. A Google térképén a Stewart Street délkeleti végén, az északkeleti oldalon a második pirostetős ház. A központ a Bow Street, mintegy négyszáz méterre. A víz az utca végén, a lejtő alján. Ha minden jól megy a Karácsonyt már ott töltjük.

A teljes sorozat itt, sporttársaknak javallott, egy kis dózis így a tél közepén. Valahol van benne egy kép, amin a vitorla feléig érnek a hullámok. Egy átlagos napon. Az album végén meg van egy tökéletes duck-jibe, sorozatfelvétel, műértőknek. Végig siklásban maradt a deszka.