HiFi Hustlers & Hop Rocker

Na, ez a cikk csak azért, hogy életjelet adjak. Hifi Hustlers & Hop Rocker. A zene a Subnav-ről, a sör meg a New World-ből.

Sajnos annyi írnivaló lenne, hogy nem bírok nekiállni. Pedig még a (nyolc hónappal ezelőtti) nyaralás képeit sem tettem fel, de ez lassan már hagyomány lesz, majd megint a nyaralás előtt közvetlenül. Mellesleg átköltöztünk a szuperpanorámás-kandallós kéglibe, de erről majd bővebben máskor.

Valamint elkezdtem a windszörf szezont nyolc fokos vízben, hat fokos levegővel és körben havas dombokkal. Nem fáztam (japppán ruha rulez), csak az ujjaim vége kékült el, tízperces agónia a parton amikor elkezdtem őket újra érezni. A dunedini viszonyokról csak annyit: a tenger nyáron pont olyan meleg, mint északon télen. A szél viszont hibátlan. A hullámok szintén, de hozzájuk még gyűjtöm a bátorságot. Mindenki egybehangzóan állítja, hogy dága sport, törik az árboc, szakad a vitorla.

Na és ma megvolt életem első biznisz találkozója Second Life-ban, ezt se hittem volna, végén még iPhone-t is veszek. A finn potenciális megrendelőnek elsütöttem a “joka paiva juustohampurilainen viisi markka” örökzöldet. Értékelte. Amúgy nem teljesen hülyeség ez a virtuális valóságos mítingelősdi, mégiscsak jobb egy barátságos kis sziget gyepén üldögélve egyeztetni a biznisz koncepciót, mint a kihangosított telefon előtt firkálgatni egy lapra nagyokat ásítozva. Egyébként Bartos Zoli is ott volt a megbeszélésen: az egyik arcnak állandóan előrebukott a feje a mellkasára :-)

Lángosparti

Utolsó társas esemény Raglanban: indulás előtti este búcsúbuli (képek), plusz kombinált születésnap (négyszeres!) — mindezt lángossal alátámasztva. Direkt az alkalomra csináltattam az egyik helyi mesterrel egy fájin tepsit, kétmilis acéllemezből. Nem rozsdamentes, ezért a lemez be volt vonva valami cink-oxidos dologgal, ami az egyik halbiológus szerint rettenetesen mérgező. Úgyhogy megdolgoztuk egy kis smirglivel (a tepsit). Volt aki azt ajánlotta, hogy egyszerűen égessük le benzinnel — na de milyen íze lesz utána a lángosnak??? Közben kiderült, hogy a cink-oxid csak a halakra és puhatestűekre veszélyes, mi meg gerincesek vagyunk, többnyire. A tepsit fel a barbira, bele a sok olajat, aztán már szaggattuk is bele a lángost.

Dobok nem voltak a bulin, mivel a fő ritmusmester[nő] nem tudott eljönni, így csupán szolid eszemiszom, egy-két partitrükk, meg kipróbáltuk a Diet Coke + Mentos kombót.

A búcsúbuli a Déli-szigetre költözés miatt, ha valaki nem figyelt volna. Úgyhogy másnap beraktuk a maradék dolgokat a konténerbe (egész héten pakoltam…), gyors takarítás, fájó szívvel bezártam gyönyörű tengerparti nyaralónk ajtaját, könnyes búcsú a szubtrópusi Raglantól és irány a jeges Déli-sziget.

Perdülés

Pár kép az egyik cimboráról, amint egyedül hasogat a keleti szélben, négyhetes vitorlával, szottyos szürke időben. Mellesleg időjós, ő csinálja a swellmap.com-ot. Nagy wavesail arc egyébként, az öbölben szinte soha nem is látni, de most sima vízen mutogatja a mindenféle dzsájbokat (perdülés). Én nem csatlakoztam, egyrészt másnaposság, talán kis megfázás is, buli után kocsiban alvás miatt. Kiszereltem a hátsó üléssort a verdából, betettem egy szivacsmatracot és kipróbáltam, hogy milyen lesz majd az út szélén aludni jövő hétvégén, mikor leautózok Dunedinbe. Ahol már leesett a hó (mindennap akad valaki, aki megemlíti, kösz), itt meg még mindig tizenhat fokos a víz.

Negyven csomó

Mostanában alig volt szél, a sporttársakkal kiéhezve vártuk már, hogy legyen végre valami. A nyár elmúltával megszűnt a tengeri szellő (a tenger ugyanolyan meleg, mint a szárazföld), az őszi viharok viszont nem akartak jönni. Na de erre a hétvégére mindenki egybehangzóan szelet mondott.

Tegnap még csak épphogy elég volt, mára viszont lett belőle akkora orkán, hogy letépett ötös vitorlával is csak heroikus küzdelemben boldogultam. A kájtosok óriásiakat ugráltak, még engem is kikapott néha a vízből a szél. Dél körül meg egyszercsak úgy felerősödött, hogy a nép menekülésbe kezdett. Alig bírtunk kivergődni a partra, majdhogynem lépésben, mindenki próbálta a legkevesebb szelet befogni.

Mire kikecmeregtünk a vízből már be is futott a helyi vindszörfös keménymag. Négyes vitorlákkal és hetven literes deszkákkal támadtak, de ők is lepattantak a feladatról, pár kanyar után feladták és a partról figyeltük hogyan porzik a víz. Egyes vélemények szerint negyven-ötven csomós alapra jöttek a befújások.

Mellesleg még most is 18 fokos a víz, a levegő 17. Május végén, vagyis mintha otthon november vége lenne. Dunedinben persze csak 10 fokos a tenger, télre muszáj lesz száraz ruhát venni, csuklyával, kesztyűvel.

Blokart

Vitorlával hajtott gokart. Ilyenekkel rohangálnak a parton apálykor.

Jó mókának tűnik, de nem olcsóság, asszem $3k körül kezdődnek. Márciusban DrOPeNnel csináltunk is egy saját verziót, Emi terepbabakocsijának a kerekeiből (roncsolásmentesen). Persze a miénk inkább egy kerekes vindszörf lett, állni kellett rajta és kapaszkodni a boomba. Fénykép sajnos nincs, túlságosan el voltunk magunkkal foglalva, pedig baromi jól nézhetett ki, ahogy a centis vízbe hajtva fejmagasságig spriccelt a víz. Kanyarodni viszont csak nagyon szolídan kanyarodott, a háromkerekes megoldás miatt nem lehetett bedönteni mint a görkorit (próbáltam, taknyolás lett belőle), viszont a súlypont előre-hátra helyezésésvel lehetett finoman irányítani.

Agyalok a kétkerekes verzión, már vettem is hozzá gyerekbiciklit, de mostanában nem jutottam hozzá a dologhoz.