Új-zélandi reklámok

A kilencvenes évek végén ment egy Toyota reklám az új-zélandi tévében, amiben csak egyetlen kifejezést ismételnek: “Bugger!” A szó jelentéséről itt egy részletes Wikipédia cikk, amiből kiderül az angolszász kultúrában járatlan számára, hogy ez eredetileg egy elég kemény beszólás volt. Pár felháborodott néző miatt be is tiltották a reklámot, de aztán mégis engedélyezték, mivel az illetékes hatóság megállapította, hogy valszeg nem sérti széles tömegek jóízlését. Gondolom azért, mert ma már nem nagyon tudják a népek, hogy pontosan honnan is ered a kifejezés. Viszont az ominózus eset óta a “bugger” már hivatalosan sem számít káromkodásnak – Új Zélandon először.

Persze a betiltásnál jobb reklámot nem is remélhetett volna a Toyota: a média hetekig foglalkozott a reklámfilmmel, ami később egy sereg hazai és nemzetközi díjat nyert. Valamint elindított egy folyamatot az új-zélandi reklámszakmában, aminek eredményeként a mai reklámok humorral és eredeti ötlettel igyekeznek belopni az eladandó cuccot a nézők szívébe, ahogyan az alábbi példákon látható.

Continue reading

Vízisportok

Múltkor megkérdeztem a kivi kollégámat, hogy neki mi jut eszébe a Karácsonyról: bazi meleg, családi grillezés, rohangáló kiskölkök, piálgatva döglés a medence szélén vagy a tengerparton, leégés, napszúrás. A boltok egy kis része azért még erőlködik a műhavas karácsonyi kirakattal – sok az első generációs bevándorló, élnek még az európai beidegződések. Fura egy kicsit karácsonyi ajándékokon gondolkodni, miközben május-június érzése van az embernek.

Na ennek jegyében lőttem egy sor kájt- és vindszörfös képet Wainui Beachen, Raglanban. Ezerágra napsütés, jó kis szél. Christophe (a belga kolléga, a képeken vörös haj, kampós orr) 5.0-ás vitorlával majd kirepült a vízből. A levonulóban lévő dagály egy combos folyónak megfelelő áramlatot generál a torkolatban, széllel szemben, úgyhogy itt mindig mindenki raumban megy.

Itt fogok majd én is hasítani Karácsonykor. Meg újévkor. Meg egész nyáron. Mivel a hétvégén találtunk egy jópofa kis házat Raglanban, végre. Vacak kis kunyhó, mint a házak többsége Raglanban, de bazi hangulatos: dombtető, a ház köröl nagy dzsindzsa, pálmák és egyebek, kafa nagy terasz, kilátás az öblökre, a falu központjától párszáz méterre. A Google térképén a Stewart Street délkeleti végén, az északkeleti oldalon a második pirostetős ház. A központ a Bow Street, mintegy négyszáz méterre. A víz az utca végén, a lejtő alján. Ha minden jól megy a Karácsonyt már ott töltjük.

A teljes sorozat itt, sporttársaknak javallott, egy kis dózis így a tél közepén. Valahol van benne egy kép, amin a vitorla feléig érnek a hullámok. Egy átlagos napon. Az album végén meg van egy tökéletes duck-jibe, sorozatfelvétel, műértőknek. Végig siklásban maradt a deszka.

Auckland először

Petra nagyon rákattant a TradeMe-re, vett már tévét occsójér, babaruhákat potom áron, könyvet jelképes összegért. Ilyenek ezek az otthonülő feleségek… Legutóbbi szerzemény egy nagyonmájer etetőszék meg egy 15 collos monitor – ez utóbbi kerek egy dollárért. Nem lehetett kihagyni. Ja, hogy másfél órát kell vezetni a cuccokért? Legalább megnézzük végre Aucklandet.

Tehát Auckland. Három hónap kisvárosi nyugalom, legelésző tehenek és bakancsos túrázások után egy élmény volt világvárosban bóklászni. Még vasárnap délután is elég jelentős mozgás volt a CBD-ben (Central Business District, hogy tanuljatok is valamit), a szembejövők fele rizsa. Így már érthető, hogy miért olyan népszerű téma a bevándorlás, hogy még dokumentum-sorozat is megy a tévében ahol a bev. hiv. munkatársait követi a kamera munkásszállásokon tartott razziákra, egyirányú jeggyel érkezők repülőtéri faggatására, stb. Szóval Auckland egy rendes nagyváros szolíd felhőkarcolókkal, tévétoronyból kiugró félkegyelműekkel, Starbucks-szal. Van rendes skyline (nem, nem Skyline) is, majd egyszer lefotózom, este állítólag nagyon kafa. A képek a galériában.

A szajrét egyébként nem a belvárosban, hanem a lakóövezetben markoltuk fel. Megállapítottuk, hogy Aucklandben nehéz nem tengerparthoz közel lakni; meg hogy tiszta Florida, csak amerikaiak nélkül; valamint eltűnődtünk, hogy mit is keresünk Hamiltonban a tengerparttól 50 kilométerre. Irány Raglan!

Miss Emese Lipóthról is készült újabb sorozat, amint a tengerparton fitogtatja legfrissebb tudományát, a kétlábon járást. Elengedett kézzel. A képek csak regisztrált babanézőknek elérhetőek, erről bővebb infó itt.

BBQ, Augusztus 20., Ruakuri, Judge Valley

Eccerűen nincs időm cikket írni, beindult a társasági élet, a 20-i hétvégén pl. három buliban voltunk (plusz én a péntek esti céges sörözésen): születésnapozás a szomszédban, hússütés az egyik kollégánál és egy magyar buli. Ezen a hétvégén végre kirándultunk egyet, megnéztünk egy kisebb folyóvájta barlangot. Vasárnap pedig meglátogattunk egy helyi szőlészetet, este meg a másik szomszédnál volt eszem-iszom. Képek a fenti linkeken.

Vlad BBQAugusztus 20.Judge Valley

Na és hogy tanuljatok is valamit: a mai kivizmus a pot-luck (fazék-lutri). Az ilyen vendégségbe a meghívottak fazékkal mennek, amiben visznek valamit. Mindenki beteszi az asztalra a cuccot es reménykedik, hogy más nem hozott gyümölcssalátát.