Mandarinszezonvég

Éppen akkor kezdődött a mandarinszezon, amikor beköltöztünk a kéglinkbe, örültünk is nagyon az ingyenmannának – kb. két hétig. Aztán unalmas lett, meg nem is olyan jó, mert túl rostos, meg nem elég édes, stb.

Így aztán félév elteltével még mindig van a fán pár szem mandarin, ezért pénteken újra megkóstóltuk. Most valahogy bazi lédúsnak és édesnek tűnt, alig bírtuk abbahagyni a mandarinozást. Pláne, hogy már az idő is jó, lehet kényelmesen a fáról eszegetni, mint a cseresznyét (nem is sokkal nagyobbak :-)

Na és a zöldcitrom (lime) is terem még – és virágzik! Egyszerre figyel a fán az érett gyümölcs meg a virág. Ez milyen már, nem?

A teljes sorozat itt, klubtagoknak.

BBQ, Augusztus 20., Ruakuri, Judge Valley

Eccerűen nincs időm cikket írni, beindult a társasági élet, a 20-i hétvégén pl. három buliban voltunk (plusz én a péntek esti céges sörözésen): születésnapozás a szomszédban, hússütés az egyik kollégánál és egy magyar buli. Ezen a hétvégén végre kirándultunk egyet, megnéztünk egy kisebb folyóvájta barlangot. Vasárnap pedig meglátogattunk egy helyi szőlészetet, este meg a másik szomszédnál volt eszem-iszom. Képek a fenti linkeken.

Vlad BBQAugusztus 20.Judge Valley

Na és hogy tanuljatok is valamit: a mai kivizmus a pot-luck (fazék-lutri). Az ilyen vendégségbe a meghívottak fazékkal mennek, amiben visznek valamit. Mindenki beteszi az asztalra a cuccot es reménykedik, hogy más nem hozott gyümölcssalátát.

Téligyümölcsök

Többször találkoztunk itt a téligyümölcs (winter fruit) kifejezéssel a narancs, kivi és egyéb déligyümölcsökkel kapcsolatban. Eleinte csak bután néztünk, aztán egy hete elkezdett vödörszámra potyogni a kertben lévő bokorról a mandarin és azonnal megértettük a dolgot. Ilyenek nőnek a ház körül:

mandarintojásfaéretlen citrom

A citromfánk nagyon mini, nincs egy méteres a koronája, de a szomszéd modta, hogy nyugodtan szedjünk a fájáról citromot, mert nála meg az potyog vödörszámra.

Van viszont tamarillónk, ami úgy néz ki, mint valami karácsonyfadísz, vagy nyeles húsvéti tojás. A belseje puha, édes-savanykás, állagra olyan mint a paradicsom, ki lehet kanalazni. Én imádom, Petra szerint viszont paradicsomra hasonlít az íze. Boltban 8 NZD lenne egy kiló ára, vagyis egy ezres. Fruzsina, szakavatott kertészünk, ezt derítette ki róla:

“Paradicsomfa vagy tamarillo, (latinul Cyphomandra beacea). A paradicsom, padlizsán és a burgonya közeli rokona. Ősi perui növény, innen terjedt Közép-amerikába, Ázsiába meg a szigetekre. Télen érik. A paradicsomnál vastagabb héja van, sok apró fekete magja van ami ehető. 3 fajta gyömölcse ismeretes. Állítólag a maracujához hasonlít az íze. A sárga, afrikai édesebb, a piros indonéz, és a portugál bordó savanykásabb, fanyarabb. Éretten is aránylag kemény, héjuk legyen fényes lilás vagy vörös ha vásárlásnál. A héja keserű, le kell szedni: “X” alakban bemetszük a héját, majd fél percre forró vízbe helyezük, így könnyen lehúzható. Nyersen, a kiwihez hasonlóan kettévágva, kanalazva. Nyersen az igazi, dzsem, fagyi vagy beföttnek jó, szárnyas és halételekhez. Sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz ez is és csak 56 kcal.”

Lenne még fidzsoánk is, de azt leszedték előlünk a tulajok. Nagyon menő errefelé, mindenki imádja, boltban 12-14 dollár kilója. Fruzsina szerint:

“Feijoa magyarul, (Feijoa sellowiana latinul). Aromás illata olyan mint az erdei szamóca, illatos mirtuszgyümölcsnek is hívják. Afrika déli részében honos és kb. 200 évvel ezelött honosították meg Új-Zélandon. Állítólag az új-zélandiak kedvenc gyümölcse. Virágszirmát nyersen gyümisaliba keverik, vagy koktélokba teszik vagy dzsemet is csinálnak belőle, édes. A gyümölcse marha finom állítólag. 3-4 napig hűtés nélkül is eltartható, de hűtőben célszerű tárolni. Ha frissen eszik, kettévágják és kanállal eszik (mint a kiwit). Magas a C vitamin tartalma, magas az ásványi anyag tartalma, de kevés kalóriát tartalmaz 49 kcal 100 g-ban.”

A mandarinnal viszont tényleg nem tudunk mit kezdeni, mert levet facsarni macerás belőle, lévén elég apró. Talán ha hagynánk megerjedni… Ha tudtok valami jó pálinkareceptet, akkor kommentbe vele.

Fogadás

Baromi sok kajálda van a cég körül. Amikor még a belvárosban laktunk, 2-3 perc sétára a cégtől, egyszer megszámoltam munkába menet, hogy hány kajás hely van útközben. Pont tíz volt, de csak az egyik oldalon. Egy utcával arrébb, a főutcán, gyakorlatilag csak kávézó és vendéglő van, ott két sarok közt van ennyi.

Bazira izgatni kezdett, hogy mennyi is az annyi. Arra tippeltem, hogy talán száz kajálda is elérhető lenne öt perc sétával a cégtől. Az egyik kollegina (akivel nagyjából rendszeresen együtt járunk kajálni) szerint legfeljebb csak nyolcvan. Úgyhogy fogadtunk is.

Lezsíroztuk a szabályokat (futni nem ér, járműhasználat nem ér, le lehessen ülni, stb.) és a céges wikin elkezdtünk naplózni a látogatott helyeket és a leendő célpontokat. Egyre nagyobb az érdeklődés a kollégák között, mindenki találgat, hogy vajon van-e száz kajás hely. Jönnek a tippek mindenféle eldugott helyekről, pl. a közeli bútorbolt büféje, belső udvarokban megbújó kávézók, stb.

Egyelőre optimista vagyok, de azért izgulok egy kicsit. Már tervezgetem a kiskapuk kihasználását: a take-away helyek bevonása, a parkban üzemelő mozgóárus (végülis le lehet ülni…), piros lámpánál megállított stopperóra, stb. Mivel hetente csak négyet tudunk kipróbálni (pénteken céges ebéd) ezért 25 hétig, vagyis fél évig fog tartani a túra. Feltéve persze, hogy van 100 kajálda öt percen belül. Majd időnkét tudósítok.