Desert Road

Múlt hétvégén felvezettem Dunedinből Acklandbe. Gyönyörű tavaszi idő mindkét nap, az egész ország zöld, még a keleti part is. De az Északi-sziget közepén, a Tongariro Nemzeti Park (alias Mordor) vulkánjai körül nyoma sincs semmi életnek. Nyilván ezért keresztelték el az 1-es főút itteni szakaszát Desert Roadnak. Csak kiszáradt fűcsomók, vulkánok és távvezetékek. Képek itt.

Sok-sok kilométeren át se házak, se birkák, se tehenek. Csak néhány óriásplakát, amin azt javasolják, hogy ne bóklásszon el senki a műúttól, mert katonai lőtér az egész placc. Télen meg gyakran lezárják az egész utat a hótorlaszok miatt. Szóval igazi barátságtalan környék, nem csoda hogy Szauron Nagyúr is itt verte fel a táborát.

Én meg Tamáséknál táborozok, ezúton is köszönet a szobáért és a laptopért, amiről posztolok.

Kaikoura

Egy kis befőtt képanyag: Kaikoura. Még januárban jártunk ott, ezért a fene nagy szárazság. Bálnát nézni mentünk, mint mindenki más, de engem nem vonzott a csoportos turizmus, ezért inkább Rékát tologattam végig a félszigeten az aratnivaló búzamezőnek látszó fűtengerben. Utólag kiderült, hogy jól tettem, mert a többiek is csak egy bálnát láttak messziről de mindenki végighányta az utat. Nem véletlenül volt minden ülés műbőrből a hajón, gondolom minden kanyar után lecsapatják slaggal.

A séta engem teljesen lenyűgözött: évek óta télen-nyáron zöld helyen lakunk, felüdülés nagy ritkán egy sárga mezőt látni, kék éggel kontrasztban. Mindez csupán kétszáz kilométerre az esőerdőktől, a Déli-Alpok túloldalán. Képek itt.

Sunny Dunedin

Napfényes Dunedin. Ezt a pólót látva minden dunedini mosolyog. Állítólag a XIX. században azzal a dumával toborozták odahaza Skóciában a telepeseket, hogy Dunedin egy napfényes csendes-óceáni szigeten található. A Csendes-óceán stimmel is, napfény is van, de csupán évi 1500 óra, ami az új-zélandi városok között a legkevesebb. Még Invercargill is naposabb. Nelsonban meg 2500 óra/év. Lásd NIWA adatai.

A fénykép a hétvégi barbizáson készült, a modell Misi volt. A képek itt, a családi albumban (vagyis csak regisztrált és feljogosított felhasználóknak).

San Francisco utcáin

December elején egy hétig kis cégünk kenyéradó gazdájánál lógtam. A Szilikon-völgyből nem sokat láttam mert a newarki szálloda és a menlo parki iroda között ingáztam, néha ebéd Palo Altoban, de hétvégén beugrottam San Franciscoba egy bringázás erejéig, tekerni egyet A Hídon keresztül.

Azt hittem mekkora tuti tippet kaptam a bringakölcsönzést illetően, de már a reptéren felmarkolt prospektusokból látszott, hogy nem annyira eredeti ötlet, mivel több biciklikölcsönző cég is hirdette magát. Az öböl partján futó bringaútra leérve pedig szépen besorolhattam a Golden Gate felé kerekező turistahordák közé. A bringákon térképtartó és térkép, bőrülés és bőrkormány(!), csak a mindenhonnan látszó Alcatraz nyomasztó egy kicsit.

A hidat persze mindenki ismeri képről, elcsépelt posztertéma, de ahogy közeledik hozzá az ember egyre inkább érzi, hogy mekkora nagy monstrum is ez a híd és mekkora nagy királyok a mérnökök, akik ilyet építenek. A szikrázó napsütésben hetvenöt méterrel a csillogó zöld víz felett lehet tekerni, gyalogosok nincsenek (a híd másik oldala az övék) csak vadul edző versenybringások meg sok bőrkormányos turista. Néha megálltam a szegecseket meg a kábeleket csodálni és eszembe se jutott, hogy éppen az egyik legdurvább törésvonal felett dekkolok, meg hogy majdnem minden héten leugrik valaki a hídról. Erről egyébként egy filmet is forgattak, egy év alatt 24 ugrót sikerült lencsevégre kapni.

A hidazás után meg kerültem egyet a belváros kevésbé felhőkarcolós részén, rohadt meredek dombok, kábelvasutak mindenhol, a Legkacskaringósabb Utcán is legurultam (másik elcsépelt naptárkép). A város tengerparti részének egészen újzélandos hangulata van, ugyanúgy elég egy pulóver a tél közepén, jó a szél, hasonló növényzet, régi faépületek, némelyik utca akár Wellingtonban vagy Dunedinben is lehetett volna. A belváros közepén persze baromnagy felhőkarcolók, köztük sötét kanyonok, gengszterek vezetnek benga nagy autókat és közben szól a főcímzene.

Fényképek itt és itt.