Otago Slalom Champs 2009

A hétvégén volt a városban egy windszörf verseny, ahol életemben először én is elindultam és a kategóriámban első is lettem. Köszönhető ez a sok nagyszájú sporttársnak, akik nem jelentek meg az eseményen, holott már egy hete az volt a mondás, hogy vagy öten is leszünk akik még sosem versenyeztek korábban. Így aztán a kezdőknek fenttartott Silver Fleet osztályban egyedül én nyomultam. Ellenben rögtön szponzorom is akadt, ugyanis a szurkolni megjelent Ricsit lelejmoltam a tízdolláros nevezési díjra :-) Az eredmények itt.

A pálya a szlalomversenyek szabályai szerint hat bójából áll, három-három mindkét oldalon, egymástól 400 méterre. Ezeket kell raumban haladva (downwind) megkerülni, de a Silver Fleet versenyzőinek csak négy bóját a hatból. Így történhetett meg, hogy az egyik futamban az országos bajnokkal nagyjából egyszerre értem be, jóval a mezőny előtt. Más szavakkal: másfélszer gyorsabbnak kéne lennem, hogy én legyek az új-zélandi bajnok.

Ehhez nemcsak a jelenlegi freeride/freewave deszkáimat kéne lecserélnem egy szlalomdeszkára, hanem a camber nélküli vitorláim helyett is 3-5 camberes versenyvitorlákkal kéne hasítanom. Na és persze a technikán is volna mit csiszolnom. Itt jegyzem meg, hogy egyetlen fordulót sem buktam el a versenyben, pedig fordultam brutális pöffben és majdnem teljes szélcsendben is, mivel a szokásos tökéletes tengeri szellő (seabreeze) helyett ronda pöffös frontátvonulás volt. Más kérdés, hogy nem sok fordulót sikerült végigsiklatni sem.

Mivel csak egy házi bajnokságról volt szó és senki nem akart startbíró lenni, ezért nem a pálya tetejéről indultunk, hanem lentről a klubház mellől, és nem zászlóra hanem repülőrajttal: egy “nyúl” szembevitorlázott a mezőnynek és amint elhagyta a legalsó bóját már lehetett is indulni, de a nyúl és a bója között elhaladva.

Csak az első két futamban mentem a kezdők négybójás pályáján, a harmadikban már elég keménynek éreztem magam egy teljes pályához. Nyilván csak utolsóként bírtam felvergődni a kezdő bójáig, kb. ekkor ért be a célba az első ember. Akik azonban még ekkor is a pályán voltak, vagyis nagyjából mindenki, azokra félórás heroikus küzdelem várt: kezdett elállni a szél, csak néha-néha lehetett megsiklani, közben vízbeesés, wasserstartolni-nem-bírás, cuccal-úszás. Én meg utolsóból kezdtem szépen feljönni, lassan elcsoszogva a vízben fetrengő nagyobb darab kollégák mellett, majd a legvégén egy pöfföt jó ütemben elkapva hetedikként zúztam át a célvonalon – hogy aztán a maradék harminc métert én is úszva tegyem meg.

Természetesen rákattantam a szlalomozásra, alig várom már a közvetkező versenyt, ami sajnos már csak a következő szezonban lesz. Addig meg csiszolgatom a tökéletes íveket a bóják körül.

3 thoughts on “Otago Slalom Champs 2009

  1. Erről a versenyről nincsenek képeim, de van a bekapcs galériában néhány korábbi windszörfös kép az öbölben: http://109.74.195.174/wp-gallery2.php?g2_view=core.ShowItem&g2_itemId=13266

    Valamint a deepfried.tv-n pár kép és leírás az ugyanitt tartott országos bajnokságról: http://deepfried.tv/news/default.cfm?ID=1688 Most látom, hogy ezen hárman indultak a kezdő kategóriában és közülük az első 300 dollárt kapott. Mit hagytam ki…