San Francisco utcáin

December elején egy hétig kis cégünk kenyéradó gazdájánál lógtam. A Szilikon-völgyből nem sokat láttam mert a newarki szálloda és a menlo parki iroda között ingáztam, néha ebéd Palo Altoban, de hétvégén beugrottam San Franciscoba egy bringázás erejéig, tekerni egyet A Hídon keresztül.

Azt hittem mekkora tuti tippet kaptam a bringakölcsönzést illetően, de már a reptéren felmarkolt prospektusokból látszott, hogy nem annyira eredeti ötlet, mivel több biciklikölcsönző cég is hirdette magát. Az öböl partján futó bringaútra leérve pedig szépen besorolhattam a Golden Gate felé kerekező turistahordák közé. A bringákon térképtartó és térkép, bőrülés és bőrkormány(!), csak a mindenhonnan látszó Alcatraz nyomasztó egy kicsit.

A hidat persze mindenki ismeri képről, elcsépelt posztertéma, de ahogy közeledik hozzá az ember egyre inkább érzi, hogy mekkora nagy monstrum is ez a híd és mekkora nagy királyok a mérnökök, akik ilyet építenek. A szikrázó napsütésben hetvenöt méterrel a csillogó zöld víz felett lehet tekerni, gyalogosok nincsenek (a híd másik oldala az övék) csak vadul edző versenybringások meg sok bőrkormányos turista. Néha megálltam a szegecseket meg a kábeleket csodálni és eszembe se jutott, hogy éppen az egyik legdurvább törésvonal felett dekkolok, meg hogy majdnem minden héten leugrik valaki a hídról. Erről egyébként egy filmet is forgattak, egy év alatt 24 ugrót sikerült lencsevégre kapni.

A hidazás után meg kerültem egyet a belváros kevésbé felhőkarcolós részén, rohadt meredek dombok, kábelvasutak mindenhol, a Legkacskaringósabb Utcán is legurultam (másik elcsépelt naptárkép). A város tengerparti részének egészen újzélandos hangulata van, ugyanúgy elég egy pulóver a tél közepén, jó a szél, hasonló növényzet, régi faépületek, némelyik utca akár Wellingtonban vagy Dunedinben is lehetett volna. A belváros közepén persze baromnagy felhőkarcolók, köztük sötét kanyonok, gengszterek vezetnek benga nagy autókat és közben szól a főcímzene.

Fényképek itt és itt.

Otago Slalom Champs 2009

A hétvégén volt a városban egy windszörf verseny, ahol életemben először én is elindultam és a kategóriámban első is lettem. Köszönhető ez a sok nagyszájú sporttársnak, akik nem jelentek meg az eseményen, holott már egy hete az volt a mondás, hogy vagy öten is leszünk akik még sosem versenyeztek korábban. Így aztán a kezdőknek fenttartott Silver Fleet osztályban egyedül én nyomultam. Ellenben rögtön szponzorom is akadt, ugyanis a szurkolni megjelent Ricsit lelejmoltam a tízdolláros nevezési díjra :-) Az eredmények itt.
Continue reading