Tongariro Crossing

Ez az utolsó tartozásom tavalyról: képek a Tongariro Crossingról, amit még tavaly ősszel csináltunk meg Petrával, amíg Vera és Laci vigyáztak Emire, ezúton is mégegyszer kösz!

A túra helyszíne az igazi Mordor, a szlovákiai majdnem-Mordorral ellentétben szó szerint: az egyik vulkánja játszotta a Gyűrűk Urában a Végzet Hegyét. Ezzel a túrával kapcsolatban is sulykolják az emberbe a terep veszélyességét, mégis minden évben meghal pár ember, emiatt végső elkeseredésükben tavaly át is keresztelték az illetékesek a túrát Tongariro Alpine Crossing névre, hátha így kevesebb láma vág neki az útnak könnyű nyári ruhában és fagy meg a hirtelen rátörő hóviharban.

Mi is egy hátizsáknyi meleg ruhával indultunk el de persze pólóban is szakadt rólunk a víz. Sajnos a jó időről más is tudomást szerzett, sorakoztak is a buszok a parkolóban, a turisták meg végig az egész úton, tisztára mint a pingvinek menetelése, elég kiábrándító volt. Ez van, ha valami bekerül az utazási irodák új-zélandi körutazásaiba.

A túra a Great Walks egyik előkelő tagja, az Északi-sziget legjobb túrájának is mondják, és bizony így utólag egyet is kell hogy értsek a helyezéssel: igazi csemege, nemcsak a vulkánok és a mindenféle vulkanikus melléktermékek sokfélesége (véres sziklák, színes tavak, gőzölgő talaj) miatt, hanem a túra egészének változatossága okán is. Elindul reggel az ember egy kihalt, holdbéli tájon, keresztülmászik egy sor kráteren, majd hatalmas sárga fűtengerhez érkezik, amiből alig lát ki, aztán egy zöld páfrányerdőben fejezi be a túrát.