Lángosparti

Utolsó társas esemény Raglanban: indulás előtti este búcsúbuli (képek), plusz kombinált születésnap (négyszeres!) — mindezt lángossal alátámasztva. Direkt az alkalomra csináltattam az egyik helyi mesterrel egy fájin tepsit, kétmilis acéllemezből. Nem rozsdamentes, ezért a lemez be volt vonva valami cink-oxidos dologgal, ami az egyik halbiológus szerint rettenetesen mérgező. Úgyhogy megdolgoztuk egy kis smirglivel (a tepsit). Volt aki azt ajánlotta, hogy egyszerűen égessük le benzinnel — na de milyen íze lesz utána a lángosnak??? Közben kiderült, hogy a cink-oxid csak a halakra és puhatestűekre veszélyes, mi meg gerincesek vagyunk, többnyire. A tepsit fel a barbira, bele a sok olajat, aztán már szaggattuk is bele a lángost.

Dobok nem voltak a bulin, mivel a fő ritmusmester[nő] nem tudott eljönni, így csupán szolid eszemiszom, egy-két partitrükk, meg kipróbáltuk a Diet Coke + Mentos kombót.

A búcsúbuli a Déli-szigetre költözés miatt, ha valaki nem figyelt volna. Úgyhogy másnap beraktuk a maradék dolgokat a konténerbe (egész héten pakoltam…), gyors takarítás, fájó szívvel bezártam gyönyörű tengerparti nyaralónk ajtaját, könnyes búcsú a szubtrópusi Raglantól és irány a jeges Déli-sziget.

Perdülés

Pár kép az egyik cimboráról, amint egyedül hasogat a keleti szélben, négyhetes vitorlával, szottyos szürke időben. Mellesleg időjós, ő csinálja a swellmap.com-ot. Nagy wavesail arc egyébként, az öbölben szinte soha nem is látni, de most sima vízen mutogatja a mindenféle dzsájbokat (perdülés). Én nem csatlakoztam, egyrészt másnaposság, talán kis megfázás is, buli után kocsiban alvás miatt. Kiszereltem a hátsó üléssort a verdából, betettem egy szivacsmatracot és kipróbáltam, hogy milyen lesz majd az út szélén aludni jövő hétvégén, mikor leautózok Dunedinbe. Ahol már leesett a hó (mindennap akad valaki, aki megemlíti, kösz), itt meg még mindig tizenhat fokos a víz.

Utolsó nap

Ma van az utolsó napom az Endace-nél. Eddig még nem is írtam a cégről, hát akkor most vagy soha.

Nagyjából egy évet voltam itt, eleinte hatalmas lelkesedéssel, életem legjobb állása, gondoltam. Hardcore UNIX arcok, Linux a desktopon, Windows emberek elvétve. A cég hálózatfigyelő PCI kártyákat fejleszt, a mérnökök fele hardveres, másik csapat a drivert és a toolokat írja. Az újabb kártyákon már processzor is van, vagyis embedded software, mindezt Linuxon. Szuper.

Endace logo

Aztán hamar kiderült, hogy a beágyazott processzoros irányt nem erőltetik, számomra máig homályos okok miatt. (Állítólag nem lehet processzorral-szoftveresen garantálni, hogy minden csomagot elkapunk a hálózaton, még spéci network processzorral sem, hardverrel biztosabb a dolog. Márpedig ez a cég specialitása: minden csomagot leszedni, bármilyen gyors a hálózat, bármilyen rövidek a csomagok.) Van ugyan két ilyen kártyája a cégnek, de nem terveznek újabbakat, pedig engem pont erre a területre vettek fel. Az új stratégia a komplett megoldások, marketingesen szólva, vagyis a kártya bele egy PC-be és máris az ár végére lehet írni egy újabb nullát.

Szóval elpályázok, pont most, amikor az áprilisban közölt pénzügyi eredmények és némi világkörüli prezentációs túra hatására elkezdett felfelé nyargalni a részvények árfolyama. De az új hely sokkal érdekesebbnek ígérkezik, meg kisebb cég, meg közelebb van a tengerhez (mondjuk pingvinek meg fókák mászkálnak a parton, de majd veszek jó vastag szörfösruhát). Úgy tűnik a számítástechnika a sokmagos processzorok felé halad, illetve már ott is van, szóval nincs mese, idejében el kell kezdeni.

* * *

Meg kell hogy említsem: az Endace nagy erőkkel keres mérnököket, több különböző pozícióra, bővebb infó itt. Fizetik az interjúra utazást, segít vízumot intézni, senior embereknek fizeti a költözést, ad részvény opciókat.