Negyven csomó

Mostanában alig volt szél, a sporttársakkal kiéhezve vártuk már, hogy legyen végre valami. A nyár elmúltával megszűnt a tengeri szellő (a tenger ugyanolyan meleg, mint a szárazföld), az őszi viharok viszont nem akartak jönni. Na de erre a hétvégére mindenki egybehangzóan szelet mondott.

Tegnap még csak épphogy elég volt, mára viszont lett belőle akkora orkán, hogy letépett ötös vitorlával is csak heroikus küzdelemben boldogultam. A kájtosok óriásiakat ugráltak, még engem is kikapott néha a vízből a szél. Dél körül meg egyszercsak úgy felerősödött, hogy a nép menekülésbe kezdett. Alig bírtunk kivergődni a partra, majdhogynem lépésben, mindenki próbálta a legkevesebb szelet befogni.

Mire kikecmeregtünk a vízből már be is futott a helyi vindszörfös keménymag. Négyes vitorlákkal és hetven literes deszkákkal támadtak, de ők is lepattantak a feladatról, pár kanyar után feladták és a partról figyeltük hogyan porzik a víz. Egyes vélemények szerint negyven-ötven csomós alapra jöttek a befújások.

Mellesleg még most is 18 fokos a víz, a levegő 17. Május végén, vagyis mintha otthon november vége lenne. Dunedinben persze csak 10 fokos a tenger, télre muszáj lesz száraz ruhát venni, csuklyával, kesztyűvel.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *