Ninety Mile Beach

Amíg ti locsolkodtatok addig mi befejeztük a nyáron félbemaradt északi-szigeti körutat: felmentünk északra megnézni Northlandot.

Northland egyik nevezetessége a Ninety Mile Beach (Kilencvenmérföldes Part) ami egy baromi hosszú egyenes tengerpart, apálykor keményre döngölt homokkal. A homok annyira kemény, hogy lehet rajta autózni teljesen közönséges autókkal, nem kell négykerékhajtás. Folytatás alább. Képek itt.

A patak

Összesen négy helyen lehet lehajtani a partra, ebből három teljesen normális aszfaltozott út – a negyedik meg egy patakmeder. Ez elsőre kissé ijesztően hangzik a családi egyterűvel nekivágó magyarnak, de a patakmeder megintcsak teljesen sima és baromi keményre döngölt homok, itt-ott párcentis vízzel. Mindenesetre vicces kilométereken át a gigantikus homokdűnék közt kanyargó patakban vezetni, miközben turistákat szállító buszok jönnek szembe, terepjáróval vontatott boogieboardok előznek és homokdűnéről hasmánt leszánkázó népek támadnak. A patakmeder még azért is jó, mert kifelé jövet alvázmosásként szolgál, a tengerparton esetlegesen felfröcsögő sós víz után. Persze motorházon átcsapó hullámok után valszeg kevés – de ne szaladjunk a dolgok elébe…

A Part

A patak végén pedig egyszer csak ott van maga a Part. A homok apálykor 2-300 méter széles, és tényleg annyira sima, hogy nyugodtan lehet akár százzal is zúzni. Többel elvileg nem lehet, mivel a tengerpart hivatalos főútvonal, pár térképen állítólag be is van jelölve. A százas tábla mindenesetre ki van téve a lehajtóknál. Szolid hetvenes tempót ajánlanak a rutinrókák, mert bár baromi sima a homok, de azért nincs rá garancia, hogy nem bukkan elő belőle egy elhagyott pótkerék, vagy egy rozsdálló autótetem, meg van pár patak is, amik ugyan csak pár centiméteresek de százzal azért lehet, hogy lefúrná az orrát a gép. Szóval csak higgadtan és akkor alapvetően tök biztonságos a dolog.

A hullámok

A lehajtóknál lehet olvasni egy kis figyelmeztető táblát, hogy csak óvatosan, mert sok kocsit megevett már a tenger. Két dologra kell figyelni az öregek szerint: az átlagosnál néha messzebre kicsapó hullámokra (sweeper) meg a vízben megállásra. A kicsapó hullámokba beleszaladva, pláne nagy sebességgel, gyakorlatilag leblokkol a kocsi, kirántja a nézelődő júzer kezéből a kormányt, ilyesmi. A vízben megállva pedig a kereket nyaldosó hullámok pillanatok alatt kimossák a homokot az abroncs alól, ahogyan a bokáig érő vízben állva is érezheti ezt az ember, amikor pár hullám után már bokáig ér a homok és féllábszárig a víz. A patakban vezetésnél is erősen ellenjavallott a megállás, hacsak nincs kéznél egy traktor aki úgyis kihúz majd. Ja és persze apálykor (-/+ 2 óra) menjünk a partra.

Állatkodás

Tehát mindenféle okossággal és némi ivóvízzel felszerelkezve mi is nekivágtunk a hatalmas kifutónak. A méretek megszédítik az embert, nyilván mindenki azonnal kipróbálja, hogy tényleg lehet-e simán százzal menni, meg vajon ő is tud-e olyan kafa karikákat rajzolni kipörgő kerékkel, hogy az alapvető kézifékes farolásról el ne feledkezzünk. A sikítozó családot érdemes kirakni erre az időre, meg a relatíve forgalmas lehajtótól odébbmenni és keresni egy felszántatlan szűz területet, hogy művünkben gyönyörködhessünk.

Négykerékhajtás

A rajzolgatás után egy kicsit lehiggadva továbbhajtottunk, a végtelen homoksávban és a partra gördülő hullámokban gyönyörködve, a lemenő nappal a háttérben. Azonban a giccses idillt egyszer csak megtörte valami a horizonton. Pár emberalakra lettünk figyelmesek, valamint a hullámok közt egy kocsi sziluettjére, ami nagyjából úgy nézett ki, mint annak a négy hazánkfiának a terepjárója, akikkel előző nap találkoztunk. A verda nyitott motorháztetővel parkolt a kereket ellepő vízben, a kocsi orrán időnként átcsapó hullámokkal. Kicsit odébb a homokon gúlába halmozott polifoamok és hátizsákok mellett ácsorogva vártak bennünket Imiék.

A gyarló ember persze igyekszik kihasználni a szituációban rejlő lehetőségeket, miközben felidézi, hogyan ajánlották fel az előző nap, hogy majd szívesen kihúznak a négykerékmeghajtássssú atttóval a homokból, amikor elakadunk. Tehát végtelen lassan odagurul a kocsival a négy tökigázott emberhez, minden pillanatot kiélvezve, hagyja, hogy kínosan toporogjanak, odaérve pedig az ablakon kikönyökölve megkérdezi, hogy van-e valami probléma.

Mer’ugye a tengerparton se térerő, se semmi; a nap lemenőben; gépjármű nem nagyon látszik az egész végtelen homoksávon; traktor, vagy legalább egy csörlős terepjáró meg pláne; a vidék pedig meglehetősen lakatlan. Ja, és éppen most fordul az apály, tehát kb. két óra múlva pont el fogja lepni a víz a Toyotát.

Kárbecslés

Na, jó, a helyzet nem volt ennyire drámai, éppen lezsírozták valami helyi emberrel, hogy elviszi egyiküket segítséget hozni. Mi addig levonultunk a vízhez szemrevételezni a járgányt, na meg persze fotókat csinálni. Közben megtudtam, hogy az egész akció úgy indult, hogy Imi, a tulaj, akart egy dögös képet a tengelyig vízben álló kocsiról. Pedig ugye pont előző nap beszéltük meg, hogy megállni a vízben nagyon nem szabad. A kocsi azonnal meg is adta magát, a négykerék meg nem kapcsolt be vagy eleve nem is működött. Úgyhogy nem maradt más, mint kipakolni a cuccokat.

A motor közben folyamatosan járt, a kipufogó böfögött a víz alól, az ékszíj vagy mi meg fröcskölte a vizet amikor jött egy hullám. Az egyik kerék már teljesen elsüllyedt a homokban, a kasztni alja is már a homok szintje alá süllyedt, ahogy a víz egyre csak mosta ki a homokot a kocsi alól. Az utastéri világítás hol ki, hol be – a sós víz már elkezdett dolgozni a kontaktusoknál. Az időközben befutó maori szabadcsapattal megpróbáltuk kiemelni-tolni a kocsit, miközben Zsolesz pörgette a vízben lógó kereket, de persze teljesen esélytelenül. A maoriknak volt terepjárójuk is, de hosszú kötelük nem, a vízbe meg volt eszük nem beparkolni. Megígérték, hogy ha eltakarodik a víz, akkor megpróbálják kihúzni a gépet.

Kagylók a homokban

A nagy erőlködés közben persze mi is minden egyes hullámmal mélyebbre süllyedtünk a homokba, fel is kiáltott egyszer csak az egyik legény, hogy talált paua kagylót. Na, a kocsi azonnal el is lett felejtve, mindeki vadul kagylóásásba kezdett. Ezt legkönnyebben úgy lehet, hogy tvisztelő mozgással lesüllyesztjük a lábunkat a homokba pár centit, ahol már érezni is a kagylók sima domborulatát. A srácok perceken belül szedtek egy szatyornyit. Hat órát vízben kell tartani őket, hogy kiköpjék a homokot, aztán 5-10 perc főzés, amíg ki nem nyílik mind. Igazi csemege, jobb mint a mussel, amit a kövekről szedtünk Dr. Olaszival.

Reménytelenül

Közben elértük a legalacsonyabb vízállást, ami azt jelentette, hogy hol nem volt semmi víz a lábunk körül, hol meg félméteres vízben álltunk. Látszott, hogy itt már csak traktor segíthet, így aztán a maorik odébb is álltak a zsákmánnyal. Meg sötétedni is kezdett, úgyhogy mi is leléptünk, mivel Emibabával mégsem akartunk a kietlen tengerparton éjszakázni.

Őszintén szólva nem hittem, hogy megmenekül a kocsi. A dagály elindult, egy óra múlva már lehet, hogy traktor sem tudja kihúzni, a dagály elvonulta után meg már minek. Kicsit szívszorító volt belegondolni, hogy aznap este odalesz egy teljesen jó terepjáró.

Másnap reggel viszont kaptunk egy SMS-t, ami szerint a kocsi saját lábán távozott a tengerpartról. Egyből sajnálni kezdtem, hogy nem maradtunk ott a mentési munkálatokig. Mekkora fotók lettek volna!

6 thoughts on “Ninety Mile Beach

  1. Erről eszembe jutott egy remek Top Gear rész:
    http://www.youtube.com/watch?v=DMdUfk5DBXk

    Két epizódon keresztül zúznak egy Toyota Hiluxot (ez is az volt), tesztelvén hogy mit kibír. A víz előtt már sok mepróbáltatáson túlesett az autó, ezért ilyen viharvert.

    Ha érdekel a videó többi része, akkor megkeresem.

  2. Hat ez baromi jo, kosz a linket! Eddig azt hittem, hogy azert hivjak ‘Surf’-nek a tipust, mert lehet vele szorfozni jarni, de lehet, hogy azert, mert egyszeruen szereti a vizet :-)

    Amugy hosszutavon mi lesz egy ilyen sosvizben aztatott kocsival? Pl. az aksit nem zarja rovidre a sos viz? A generator meg ilyesmi nem rosal be (ha nem is rogton, de a korrozio miatt hamar)?

  3. Tavalyi nagy eső után ilyen Budapesten is volt…. Amúgy király a sztori. És az ilyen kaland nem okoz érdekes elváltozásokat a kasznin, úgymint rohadás?

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *