Új-Zéland a Totalcaron

Már hárman is elküldtétek az új-zélandos Totalcar cikket, ha ekkora az érdeklődés, akkor hozzátenném a magamét. Lásd alább.

Ha nem is egészen ez az igazság, mindenesetre azonnal kapott munkát (autószervizben, mellette pedig járművekkel seftel)

Kicsit meglepő lehet, de úgy tűnik nem kell magasan kvalifikált értelmiséginek lenni ahhoz, hogy az ember munkát és vízumot kapjon. Ismerek egy belga srácot, aki bicikliszerelő. Teljesen legálisan dolgozik az egyik hamiltoni bringaboltban, közben meg beindított egy biciklikölcsönzőt Raglanban. Azt mondja, hogy Belgiumhoz képest itt baromi egyszerű egyénileg vállalkozni, gyakorlatilag csak egy adószám kell hozzá, de azt amúgy is muszáj elintézni a munkavállaláshoz. Mindössze egy kitöltött formanyomtatványt kell postázni, de lehet weben is intézni. Cégalapítás hasonlóan sima ügy, weben is lehet, 60 dollár körüli összegért.

Ez nagyjából 1500 (azaz egyezer-ötszáz) forint, ráadásul bármely postán vagy vizsgabázison percek alatt elintézhető.

Tényleg így volt: miután lepacsiztuk a kereskedővel a kocsi boltot, átmentünk a közeli vizsgabázisra, ahol kiválasztottam a rendszámot, aláírtam egy papírt és kész. Mintegy két percet vett igénybe, jópofizással együtt.

Távolsági buszok akadnak, a helyi tömegközlekedés is erre épül. De elvétve, jogosítvány és autó nélkül bénaságra kárhoztatott az új-zélandi polgár.

Bizony. Raglanból mondjuk be tudnék járni busszal, de egy óra a menetidő, plusz séta a buszmegállóhoz/tól, kocsival meg 35 perc és a ház előtt vesznek fel/tesznek ki (majd egyszer bővebben is írok a carpoolingról).

A helyi (Hamilton, 120.000 lakos) buszozás is érdekes: a helyi buszpályaudvarról (ami rögtön a távolsági buszok szép modern épülete mellett van – magától értetődő, de pl. Kecskeméten ezek mégis kilométerekre vannak egymástól [1,2]) sugárirányban történik. Az összes busz, ami tizenvalahány járatot jelent, egyszerre indul, félkor és egészkor, negydóra alatt kimegy a város széléig, majd vissza. Minimális utasszámmal, bár csak egyszer mértem. Van viszont ingyenes buszjárat a belvárosban, tízpercenként megy egy kört, de soha nincs rajta senki. Én sem ültem még rajta sosem, mert nagyjából ugyanannyi idő elgyalogolnom a belváros túlsó végéig, mintha busszal mennék.

Ennyi lakosnak felesleges kiterjedt autópálya-hálózat. Van valami csonka kezdemény a közel millió lakosával messze legnagyobb város, Auckland mellett, a többieknek a kétsávos, a hegyek miatt igen kanyargós, de természetesen tükörsima utak jutnak.

Ja, autópálya nincs, de százzal lehet menni és nincsenek teliszórva a főutak elnyújtott egyutcás falvakkal. Sőt, építenek elkerülő utat, amint lehet. Az utak tényleg kátyúmentesek, nyilván a fagy nemléte ebben sokat segít. Az úthálózatra egyébként alig költenek, az éves költségvetés nem éri el az egymilliárd dollárt, az illetékes hivatalban dolgozó ismerős szerint.

Mindenesetre autópálya nélkül is virágzik a szállítási biznisz. Rengeteg szállítmányozó cég van, háztól-házig, vagy depótól-depóig. Kb. tíz helyi dollárért elvisznek egy párkilós csomagot párszáz kilométerre. De egy-két nap alatt, néhány-tíz dodóért a Déli-sziget túlsó csücskéről is elhozták a szörfdeszkámat. Szerintem ez enyhén szólva megkérdőjelezi a magyarországi “autópálya nélkül nincs gazdasági fejlődés” hozzáállást. Ja, és még mielőtt a tengeri szállításra fognátok, megjegyezném, hogy többnyire furgonokkal operálnak a cégek. A párszáz kilométeres távokon mindenképpen, de a szállítás gyorsaságából ítélve szerintem a két sziget közt is.

Mindenestre sokkal olcsóbb szállíttatni, mint elautózni akárcsak a szomszéd városba is egy alkatrészért, vagy az interneten vásárolt cuccért. A vezetésre fordított időről nem is beszélve. Talán Budapesten sem lenne annyi autó az utakon, ha nem mindenki maga rohangálna a város túlsó felére megvenni és elhozni az akármit.

Ha elfogy valamelyik sáv, már korábban a megmaradóba sorolnak. És bármilyen fura, így a gyorsabb, mert nem kell megtorpanni a végén tolakodó gyökerek miatt.

Pontosan. Több lámpával előtte a megmaradó sávba igazodik mindenki. Mellesleg a lámpás kereszteződéstől jóval gyakoribb a körforgalom, ami helyiek szerint sokkal gyorsabb. Ja, és természetesen a lámpák érzékelősek, nem kell feleslegesen várakozni, ha nincs keresztirányú forgalom.

De nem ragaszkodnak mindenáron az újhoz. Nincs abban semmi csodálnivaló, hogy a tízéves, 3-400 ezret érő öreg dzsippel viszik le az öbölig a 10-15 milliós jachtot. Nem presztízs az autó, mint nálunk…

Valóban nem jellemzőek a drága autók. Egyébként is elég spórolós az itteni népség és nincs is úgy eleresztve anyagilag mint pl. egy átlagamerikai. Meg úgy tűnik nem sikk drága autóval pózolni, a terepjárók is jellemzően nem a legújabb modellek és sárosak a kerekeik. Sokkal inkább mennek a spéci autók: feltunningolt japán gépek, vagy felújított ausztrál/amerikai veteránok, esetleg teljesen egyedi építésű kocsik. Komoly szubkultúra alakult ki a kocsibuzerálás és utcai versenyzés körül, lásd hot-rodding és boy racer.

3 thoughts on “Új-Zéland a Totalcaron

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *