Goodbye Pork Pie

Goodbye Pork Pie

A Goodbye Pork Pie c. filmet ’79-ben rendezte egy új-zélandi rendező. A főhősök az Északi-sziget tetejéről indulva leautóznak egy lopott sárga Minivel a Déli-sziget aljáig. Eleinte csak brahiból, aztán már rendőrök elől menekülve. Közben persze leamortizálnak pár kocsit, közte a sajátjukat is. Szóval a film igazi road movie, klasszikussá is vált, legalábbis Új-Zélandon, több filmben utalnak rá. Pedig elég alacsony költségvetéssel készült, mindössze 24 fő kellett az elkészítéséhez, színészekkel és stábbal együtt. Ez persze egyáltalán nem érződik rajta. Meg is nézhetitek, itt, de pár héten belül le fogom szedni, nehogy a nyakamra lépjen valaki, úgyhogy hajrá.

Mellesleg holnap reggel mi is elindulunk egy kis autózásra, két hét alatt megpróbálunk minél többet megnézni az Északi-szigetből. Valszeg most egy darabig nem lesz új cikk, se fénykép, de aztán majd dögivel, csak győzzük.

Update: kirándulásról hazajöttünk, videó leszedve, akit érdekel az kommentben vagy levélben kérje.

The Raglan Tribe

Egy új-zélandi szerzőpáros a könyvében nyolc csoportba kategorizálta a kiwiket beállítottságuk szerint. A csoportokat, vagyis törzseket (tribe) jórész földrajzi helyekről nevezte el, a tagok jellemző előfordulási helye alapján. Van egy “Raglan Tribe” is, amely tagjai a fogyasztói társadalomtól független, saját prioritások szerint élő emberek. Hajlamosak az érzéki dolgokra és belsőjükre figyelni, szabadszelleműek, de akad köztük élvhajhász vagy sportőrült is. Előfordulási helyük a lazább városrészek, festői falvak.

Nem rossz érzés a névadó helyet tudni állandó lakhelyünknek…

Itt a nyolc törzs rövid leírása, valamint egy kapcsolódó újságcikk. Egy másik cikk meg arról, hogy tulajdonképpen a Raglan törzs a végső cél, a magam-ura-vagyok állapot, az anyagi javak helyett az élmények gyűjtése. Végső soron a yuppie törzsek tagjai is oda igyekeznek, de csak a harácsolás közben jönnek erre rá.

Tankcsapda

Ma reggel terepjáróval jöttünk munkába (carpooling) és ha már terepjáró, akkor a régi földúton, nem az aszfaltozott főúton. Volt útközben egy tankcsapda, amit még a II. VH-ban csináltak a japán invázió ellen. Két baromnagy betontuskó, hogy ne férjen el közte a tank. Hát nemtom, hogy mennyi ideig tartotta volna fel a menetoszlopot, pláne ha előtte már a japcsi ejtőernyősök körberakják TNT-vel. Mekkora marhaság már: Japán invázió itt a világ végén… De úgy tűnik ezen komolyan paráztak annakidején, országszerte vannak még bunkermaradványok a tengerparton, jó kikötési lehetőséget nyújtó öblök mellett.

A képek itt, de csak pár fotó, azok is homályosak, lévén kevés fény és rázkodó autóból kellett kattogtatnom.

Kocsibuziknak: a terepjáró műszerfalának része volt egy hosszanti és keresztirányű dőlésszögmérő, meg egy (tengerszint feletti) magasságmérő. Nekem új volt, de praktikusnak tűnt.