B.Ú.É.K

Pár napig még nincs otthon netünk, a költözés miatt, úgyhogy január harmadikáig (másodika itt szünnap, juhéjj!) valszeg már nem olvasok levelet és nem teszek fel több cikket vagy képet.

Addig nézegessétek az NZ és a Család albumot, felraktam az utóbbi napok termését, pl. a Szenteste készült képeket, vagy a másnapi kirándulást egy kafa vízeséshez. Patki fotóversenyére is vannak már ködös képeim, meg egy rakat kájtszörföst is összetereltem pár kép erejéig.

A vindszörf szerkó végre-valahára teljesen összeállt, már be is vizeztem a cuccot, de az egyik vitorlát már sikerült is kiszakítanom, most varrja a helyi boltos. Holnaptól viszont folytatom, jó eséllyel akkor is éppen vízen leszek, amikor ti pezsgővel koccintotok, mivel akkor itt már dél lesz. Szél- és árapály-helyzet a Windgurun (mindennap fúj a szél).

Szolgálati közlemény: egy-két hete eltűntek a babaképek (“Család” album) beállításai MeGa bénázása miatt. Fejből állítottam be újra, hogy ki nézheti és ki nem, ezért nem kizárt, hogy valaki kimaradt. Ha gond van szóljatok, harmadikán meghegggesztem.

Jó bulizást/pihenést!

Bridal Veil Falls

Raglan mellett van egy 55 méter magas vízesés, a karácsonyi szünetben megnéztük az egyik szottyos délelőtt. Tök pici patakból lesz, a patakot simán át lehetne ugrani közvetlenül a vízesés előtt is, de maga a zuhatag ettől függetlenül baromi látványos. Egy kis tóba esik bele, be lehet úszni a vízfüggöny alá. Legalábbis tábla nem tiltja, meg a stég is eléggé úgy néz ki, mint ami a vízből való könnyű kijövetelt szolgálja. Meg eléggé szét is porlik a víz azon az 55 méteren. Szóval egyszer még be kell menni alá. Legyen mostantól ez a belépő azoknak, akik meg akarnak szállni nálunk :-)

Képek itt.

Költözünk!

Ma vettük át a kulcsokat a raglani kecóhoz, gyorsan csináltam pár képet, aztán jöttünk is vissza pakolni. Holnap cuccolunk át, Laci+Vera segítenek, aztán este barbi.

A kégli egyébként állat! Gyengébbre emlékeztünk, pedig eléggé üt: a nappaliból és a teraszról látni a vindszörfös placcot, meg lehet számolni hányan vannak kinn a vízen. A városi strand mintegy 300 méterre van, felhallatszik a gyerekzsivaj. Ha kiül az ember a teraszra akkor balra nézve a Tasmán-tenger hullámain csillog a vakító napfény, jobbra pedig az öblök türkiz vize, meg a túloldali dombok. Azonnal ki is akasztottuk a Fruzsinától kapott függőszéket (Kösz, Vucskó!) és ájuldoztunk egy sort.

A ház körül korrekt növényzet, alatta pedig még egy forrás is van. Nem vicc, rendesen csobog. Aztán egy kis árokban csordogál pár métert és eltűnik a fűben. Emi egyből elkezdett kavicsokat dobálni bele, ez úgy látszik feltétlen reflex az embernél, ha vizet lát.

Szóval teljesen be vagyunk zsongva. Végre igazából elkezdődik a Nagy Nyaralás.

Foltvarrás és steppelés

Petra írja:

A városban szinte minden középiskola szervez esti kurzusokat felnőtteknek. Nyelv- és zeneóráktól kezdve az ázsiai főzőtanfolyamokig, jóga és thai chi óráktól a “Hatékony SMS-ezés” oktatásig, illetve a “Hogyan csalogassunk több madarat a kertünkbe?” című óráig minden megtalálható. Én foltvarrásra és steppelésre (patchwork and quilting) iratkoztam be.

Az ötletet Gabi barátnőm adta, aki Kanadába települve szebbnél szebb folttakarókat varrt. A mesterség ugynanis angolszász keletű tradíció, ha jól tudom, ámerikai. Egész iparág épült ki mára a hobbi varrónők igényeire – és pénztárcájára. Kezdetben használt ruhából varrták a hangulatos foltmunkákat, ma már jó minőségű, 100 % pamutot használnak.

Minden városban van legalább egy patchwork bolt, ahol padlótól plafonig, különféle árnyalatok szerint haptákban állnak a nyomott mintás, foltnak való anyagok. Maga a foltvarrás egyébként nem is annyira a varrásról, mint az akkurátus technikáról szól: forgópengével pontos foltokat szabni, és szigorúan negyedincses távval összevarrni őket, hátsó éleket pedig szépen levasalgatni.

Első munkám Emi babarózsaszín takarója. Képek itt.

Lövöldözés

Tegnap este voltunk a kollégákkal lövöldözni a város melletti lőtéren. Az egyik srác tagja a lövész klubnak, ő szervezte a látogatást. Lövöldöztünk kispuskával (.22) meg kispisztollyal, 50 illetve 25 méterre lévő céltáblákra. A puskákon volt céltávcső, a pisztolynál viszont a céltábla fekete része (ami talán a 7-es körtől indul) pont akkora volt, mint a cső végén lévő irányzék, szóval nem volt egyszerű tizest lőni.

Azt nem tudom megmondani, hogy hogyan szerepeltem, mivel az emberek nem mindig a saját táblájukat lőtték… Viszont a végén a rendes 9 mm-es stukkerekkel hatból hat célt eltaláltam. Előtte a fegyver tulajdonosa egy egész tárat kilőtt anélkül, hogy egyetlen találata lett volna. Páran el is kezdték újra pedzegetni, hogy biztos titkosügynök vagyok. (Először a féléves vízumprocedúra miatt keveredtem gyanúba.)

Képek itt.