Internet penetráció

Eddig úgy tudtam, hogy Svédország és Dél-Korea a vezető internetező országok a felhasználók teljes lakosságra vetített aránya alapján. De most látom, hogy Középfölde lenyomja mindkettőt:

Új-Zéland: 76.3% (2005 szeptember)
Svédország: 74.9% (2005 október)
Dél-Korea: 67.0% (2005 december)

Új-Zélandot csak Izland előzi meg, brutális 86.8 százalékkal. Itt a teljes rangsor. Vegyük azért észre, hogy az izlandi adat 2006 szeptemberi, míg az új-zélandi egy évvel korábbi, szóval még akármi is lehet ebből. A fenti statisztikák persze nem szólnak a szélessáv arányáról, pláne az elérhető sávszéleségekről, amiben azért lehet, hogy mégiscsak a svédek meg a koreaiak vezetnek.

Fűrész

Vettem ipari fűrészt, angolul radial arm saw vagy mitre saw, magyarul nemtom. A fűrész mindent tud: keresztbe vág vagy 60 centi széles deszkát; ~10 centi mélységben; a kart és a fejet is tetszőleges szögben el lehet forgatni (pl. hosszanti vágáshoz) a fejet dönteni is; a fűrész fémkeretére meg akármilyen munkaplatformot lehet építeni. Kaptam hozzá egy rakat fűrészlapot, ami jó, mert két fűrészlap áráért vettem az egész fűrészt.

A leendő asztalosműhelyem tök üres volt, úgyhogy hoztam is gyorsan sok fát, amiből pikk-pakk asztalt faragtam – a saját méretemre. Nincs több alacsony asztalnál görnyedés. Massziv darab lett. Belevertem vagy félkiló százas szöget, kicsi kalapáccsal, nőtt is vízhólyagom. Tegnap este meg egy polcot csaptam össze vacsora utáni levezetésként. Remélem a szomszédok nem bánták, amint fél tízkor még deszkákat hasítottam hosszában.

A fűrészt a TradeMe-n vettem egy helyi fickótól, próbálok felzárkózni Petra mögé a bizniszben. Jóval kevesebb üzletem volt eddig, de értékben jól állok. Pláne, hogy vettem egy vindszörf deszkát is…

Auckland először

Petra nagyon rákattant a TradeMe-re, vett már tévét occsójér, babaruhákat potom áron, könyvet jelképes összegért. Ilyenek ezek az otthonülő feleségek… Legutóbbi szerzemény egy nagyonmájer etetőszék meg egy 15 collos monitor – ez utóbbi kerek egy dollárért. Nem lehetett kihagyni. Ja, hogy másfél órát kell vezetni a cuccokért? Legalább megnézzük végre Aucklandet.

Tehát Auckland. Három hónap kisvárosi nyugalom, legelésző tehenek és bakancsos túrázások után egy élmény volt világvárosban bóklászni. Még vasárnap délután is elég jelentős mozgás volt a CBD-ben (Central Business District, hogy tanuljatok is valamit), a szembejövők fele rizsa. Így már érthető, hogy miért olyan népszerű téma a bevándorlás, hogy még dokumentum-sorozat is megy a tévében ahol a bev. hiv. munkatársait követi a kamera munkásszállásokon tartott razziákra, egyirányú jeggyel érkezők repülőtéri faggatására, stb. Szóval Auckland egy rendes nagyváros szolíd felhőkarcolókkal, tévétoronyból kiugró félkegyelműekkel, Starbucks-szal. Van rendes skyline (nem, nem Skyline) is, majd egyszer lefotózom, este állítólag nagyon kafa. A képek a galériában.

A szajrét egyébként nem a belvárosban, hanem a lakóövezetben markoltuk fel. Megállapítottuk, hogy Aucklandben nehéz nem tengerparthoz közel lakni; meg hogy tiszta Florida, csak amerikaiak nélkül; valamint eltűnődtünk, hogy mit is keresünk Hamiltonban a tengerparttól 50 kilométerre. Irány Raglan!

Miss Emese Lipóthról is készült újabb sorozat, amint a tengerparton fitogtatja legfrissebb tudományát, a kétlábon járást. Elengedett kézzel. A képek csak regisztrált babanézőknek elérhetőek, erről bővebb infó itt.