Búcsúbuli képek

(Figyelem: a képeket csak regisztrált felhasználók láthatják. Úgyhogy nyomás regisztrálni. Hogy már regisztráltál? Akkor tessék belépni.)

Fenn vannak a képek a búcsúbuliról, köszönet Domának. Jó sok, nem volt erőm kiválogatni. Ha valakinek van kedve hozzá, vagy képfeliratok készítéséhez, akkor szóljon bátran.

Bánhatja, aki nem jött. Voltak akik felismerték az esemény jelentőségét és direkt lekésték a repülőt, hogy eljöhessenek a buliba egyet brékelni. Mindenkinek köszönöm, aki eljött, külön köszönet az Essnet kollektívának, akik alkalomhoz illő felszerelésben állítottak be a bulival párhuzamosan zajló búcsúműtétre. Chuck Norris jelenléte is nagyban emelte a hangulatot, bár többeket gyomorszájon rúgott, valszeg forgórúgással, ahogy szokta. Ebben a Gépszíjszerelő Szaki is a segítségére volt, aki ráadásul nagyon hasonlított az egyik volt kollégámra. Így aztán nem is csoda, hogy éjfélkor már mind a 700 Watt zenei teljesítményt használtuk. Állítólag jött is valaki reklamálni de három fehérköpenyes-gumikesztyűs orvos és egy műtőslegény meggyőzte, hogy felesleges.

Egyszóval fergetegesre sikerült a buli. Karaoke végül ugyan nem lett, de szerintem senkinek nem hiányzott, akkora volt a pörgés. Ennek ellenére, szinte hihetetlen módón, a lakásban a legkisebb kár sem keletkezett.

Megérkeztünk

Viszonylag sima repülőút után (Emibaba nagyon stramm kiscsaj!) végre Új-Zélandon vagyunk. A késő őszi időjárás iszonyatos napfényt és langyos, párás levegőt jelentett, pólóban is majdnem izzadtam a reptérről kilépve. Tegnap csak egy gyors sétára futotta Hamilton belvárosában aztán este hétkor beájultunk az ágyba, szó szerint. Ma már be is néztem a céghez, van gépem, belépőm, bár dolgozni majd csak jövő hét után kezdek majd. Addig csak bloggolok :-)